Negyed évszázada került a mozikba minden idők egyik legszebb (és legolcsóbb) romantikus filmje, a Mielőtt felkel a nap. A Sundance Filmfesztiválon debütáló alkotás két fiatal, egy amerikai fiú (Ethan Hawke) és egy francia lány (Julie Delpy) spontán közös bécsi kirándulásáról szól, ami mindkettejük életét örökre megváltoztatja. A filmet két folytatás, a Mielőtt lemegy a nap (2004) és a Mielőtt éjfélt üt az óra (2013) követte, és hiába telt el 25 év, Richard Linklater trilógiájának nyitódarabján nem fog az idő. Az évforduló alkalmából összegyűjtöttünk néhány érdekességet a filmről. A rendező saját élménye inspirálta a sztorit Nem a semmiből jött az ötlet, hogy csinálni kéne egy filmet két emberről, akik egy véletlen összetalálkozás után együtt töltenek egy felejthetetlen napot. Richard Linklater vonat helyett egy philadelphai játékboltban találkozott össze egy Amy nevű lánnyal 1989-ben, akit elhívott egy városi sétára, majd együtt töltötték az éjszakát. Elmondása szerint már ekkor tudta, hogy ebből filmet kéne készíteni: "Valamikor az éjszaka folyamán mondtam neki, hogy filmet akarok csinálni ebből.
Értékelés: 297 szavazatból Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác, és Celine (Julie Delpy), a francia végzős diáklány a Budapestről Bécsbe tartó vonaton ismerkednek össze. A két fiatal kellemesen elbeszélget az út során, melynek következtében a fiú arra kéri a lányt, tartson vele a bécsi éjszakában. Celine belemegy a dologba és a két fiatal együtt tölti azt a néhány órát, amely a reggelig még hátravan. Kapcsolatuk végül elsöprő szerelemben teljesedik ki, csakhogy napkeltekor el kell válniuk. Stáblista: Díjak és jelölések Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 1995 1995
Ez a cikk a Richard Linklater által rendezett Mielőtt… trilógiáról szól, mely egy pár életének egy-egy napját mutatja be – s a részek között 9 év telik el. Azt javaslom, aki még egyiket se látta, az ne olvasson tovább az első filmről szóló résznél… Mielőtt felkel a Nap A Mielőtt felkel a Nap (Before Sunrise) című film az egyik legnagyobb kedvencem. Két (akkor még) fiatalról szól, és 1995-ben játszódik. Jesse (Ethan Hawke) és Céline (Julie Delpy) a Budapestről Bécsbe tartó expresszen találkozik egymással. Előbbi egy amerikai srác, európai körúton, utóbbi egy párizsi lány, hazafelé magyar nagymamájától. Jesse rábeszéli Céline-t, hogy szálljanak le Bécsben, ahol aztán egy felejthetetlen, gyönyörű éjszakát töltenek együtt. Amellett, hogy ez borzasztóan romantikus, és persze a Bécs adta háttér szép, a film igazi erejét a párbeszédek adták, amikben a két fiatal az élet nagy kérdéseit igyekezett megfejteni. És persze, gondolom, sokan álmodoznak ilyen szerelemről… Amolyan függetlenfilmes, kultmozis alkotás ez, szerintem bárki, akiben szikrányi romantika van, szeretheti.
A két fiatal kellemesen elbeszélget az út során, melynek következtében a fiú arra kéri a lányt, tartson vele a bécsi éjszakában. Celine belemegy a dologba és a két fiatal együtt tölti azt a néhány órát, amely a reggelig még hátravan. Kapcsolatuk végül elsöprő szerelemben teljesedik ki, csakhogy napkeltekor el kell válniuk. [1] Itt a vége a cselekmény részletezésének!
Ebből az érzésből. " A filmbéli Jesse-vel és Céline-nel ellentétben ők egy darabig tartották a kapcsolatot a találkozás után, de idővel teljesen elváltak útjaik. Sajnos a történetüknek nem lett romantikus vége, hiszen Linklater a film bemutatója idején semmit nem tudott a lányról, és 2010-ben derült ki számára, hogy Amy nem sokkal a Mielőtt felkel a nap forgatása előtt halálos motorbalesetet szenvedett. Rengeteg színészt hallgattak meg a szerepre - köztük Jennifer Anistont és Gwyneth Paltrow-t Miközben a forgatókönyv első vázlata mindössze 11 nap alatt íródott meg, a megfelelő színészek megtalálása jóval nehezebb feladatnak bizonyult. Hat hónapon keresztül folytak a meghallgatások és körülbelül 10 ezer ember vett részt rajtuk. A casting első fázisában Linklater és a forgatókönyvön vele együtt dolgozó Kim Krizan még azt sem fixálták le, hogy melyik szereplő lesz az amerikai és melyik lesz az európai (a szándékosan nemtelen Chris és Terry neveket adták a főszereplő párosnak). A castingdirektor Judy Henderson megtartotta a jelentkezőkről készült megannyi polaroid fotót, mert néhányan azóta hollywoodi sztárok lettek.
Az olyan jelenetek, mint amikor az eldugott kis temetőben járnak, vagy mikor egy kávézóban eljátsszák, hogy ki-ki felhívja odahaza a legjobb barátját, ott vannak a mozitörténet legszebb, legjobb pillanatai között. Mielőtt lemegy a Nap Az első film nyitva hagyta a kérdést, hogy mi lesz a szerelmesekkel, és a folytatásban ez is kiderült. 9 évvel később Jesse sikeres író, aki Párizsban egy kis könyvesboltban tart épp író-olvasó találkozót, európai körútja végén. A regény, amelynek sikereit köszönheti, arról a bécsi éjszakáról szól. És, nem annyira meglepő módon, a boltba betoppan Céline, aki persze hallott a könyvről, mi több, olvasta is. Jesse-nek húsz perc múlva kellene indulnia a repülőtérre, de azért elmennek sétálni egyet. Beülnek egy közeli kávézóba, majd hajókáznak egyet a Szajnán, végül a lány lakásába is benéznek. Párizs kevéssé ismert arcait láthatjuk – a város, a helyszín most finomabban, visszafogottabban van jelen, mint az első részben. S mindeközben a két főszereplő folyamatosan beszélget, ugyanúgy, mint 9 éve, csak persze már más, ha úgy tetszik, érettebb, ha úgy, kiábrándultabb szemszögből, és most is vannak remek mondataik.
A két korábbi résznek is nagy erénye volt, hogy ki-ki azt érzett bele, azt vett le belőle, amilyen állapotban épp volt, s ez részint hatványozottan, részint jóval kevésbé igaz a harmadiknál. Előbbi azért, mert meg kell az embernek élnie sok mindent, hogy értsen belőle bizonyos dolgokat, utóbbi meg azért, mert az évek teltével a lehetőségek is szűkülnek. A jövő egyre kevesebbet hozhat, s a múlt egyre tágasabb. Meg ilyenek. Szemben az első két résszel, most több szerepet kaptak mások – elsősorban egy vacsora folyamán, amikor a pár vendéglátóival és görög barátaikkal fejti meg a világot. Őszintén szólva ezt találtam a film leggyengébb részének, noha egészen megható, emlékezetes pillanatai is vannak, például mikor az idős hölgy beszél elhunyt férjéhez fűződő viszonyáról. A helyszín most is fontos és lényeges, gyönyörűek a képek, különösen tetszik a visszafogott színvilág, mely harmonizál a pár és kapcsolatuk fakulásával. Most is költőien megkomponált a látvány és a mondanivaló. De amiről szó van, az mégiscsak az, hogy ennyi év után még ez a két szépséges ember is megtalálta a másikban azt, ami neki nem tetszik, ami diszharmóniát okoz, és amivel nem tudnak jól megbirkózni.
Azonban erről szó sincs: "Az az igazság, hogy ezekben a filmekben minden unásig el lett gyakorolva, minden apró részlet meg lett tervezve, és minden egymás szavába vágás benne van a forgatókönyvben" - mesélte Delpy egy korábbi interjúban. Delpy és Hawke személyisége így is belekerült a filmbe, ugyanis a 25 napig tartó forgatás során folyamatosan ötleteltek a rendezővel, és nem egy momentumot köszönhetünk nekik - a kamutelefonozós jelenet például egy az egyben Delpy fejéből pattant ki, ahogy a Mielőtt lemegy a nap befejezése is. Linklater minden jelenetet közösen írt a két színésszel és nem került bele semmilyen olyan ötlet, amire nem bólintott rá mindenki. Bár Delpy és Hawke az első filmnél nem kaptak írói kreditet, a két folytatásnál már feltüntették a nevüket - ezekért jelölték is őket az írók céhének díjára és az Oscarra is. A véletlenen múlt, hogy pont Bécsben forgatták a filmet A film romantikájához erőteljesen hozzájárul az is, hogy hőseink egy gyönyörű európai nagyvárosban sétálgatva töltik el a napot.